Bodies 2023

Sorozatkritika

Egy ismeretlen meztelen holttest, egy rejtélyes tetoválás a csuklón és egy halálos sérülés a bal szem helyén. 1890-ben, 1941-ben, 2023-ban és 2053-ban, négy detektív pontosan ugyanazon holttestet találja.

A Longharvest Lane sikátorban található test minden alkalommal ugyanazon a helyen, egyazon pózban és állapotban bukkan fel, miközben az évtizedek váltakozásával Alfred Hillinghead (Kyle Soller) a viktoriánus korban, Charles Whiteman (Jacob Fortune-Lloyd) a második világháború idején, Shahara Hasan (Amaka Okafor) a jelenben, valamint Iris Maplewood (Shira Haas) a posztapokaliptikus jövőben próbálja Whitechapel-t biztonságban tudni.

A főszerepben feltüntetett nyomozók egyéni háttérrel és kellő motivációval csatlakoztak a rendőrséghez. Identitásuk ezen kulcsfontosságú pontjai könnyű célponttá teszi őket a hatalmi rendszerek számára, melyek sakkfigurákként mozgatják őket a táblán. A nyomozásaik során nem csak egy mindenre számító főgonosszal kell szembenézniük, de meg kell vívniuk saját belső harcaikat is.

A történet alapjául szolgáló DC-képregény előtt tisztelegve jelenik meg a megértést szolgáló osztott képernyő, amely jeleneteket és korszakokat oszt fel, mint egy képregény paneljei. Mindemellett az időugrás követését hivatott szolgálni a korszakokat elválasztó, effektekkel megspékelt időbélyeg.

A rendező, Paul Tomalin mestere a hangulatkeltésnek, és Si Spencer képregény adaptációjában egyedi módon tárja fel a társadalmi és politikai változásokat, az emberi lélek mélységeit, a nemi szerepek változását és az emberi morál romlását az évtizedek alatt. A történet során szinte észrevétlenül reflektál a mai társadalmi problémák megoldásának égető szükségességére, mint a homofóbia, rasszizmus, terrorizmus és az egykézben összpontosuló zsarnokuralom.

A cselekmény során megfigyelhető, hogyan alakultak át az emberek társadalmi attitűdjei és gondolkodásmódja az elmúlt másfél évszázadban. Az időutazáson keresztül követhető hogyan változtak a nyomozási technikák, milyen újítások mentek végbe. Ezáltal nem csupán egy rejtélyfejtő, hanem egyúttal pszichológiai és társadalomtudományi elemzés is rejlik a történet mélyén.

A sorozat fő fókusza a cselekményen van, ami gyakran az egyes karakterek mélyebb jellemábrázolásának rovására megy. A narratíva gazdagabbá és emlékezetesebbé válhatott volna, ha nagyobb hangsúlyt fektet a szereplők fejlődésére és az azok közötti kapcsolatokra. Ezek elmulasztása pedig azt eredményezi, hogy a nézőknek kevesebb lehetőségük van azonosulni és együttérezni a karakterekkel.

A nyomok lassú adagolása sokszor frusztráló lehet, ugyanakkor fokozza és végig fenntartja a feszültséget és az atmoszféra hangulatát. Néhány leleplezés akár fizikai reakciókat válthat ki a nézőből, mint a gyors szívverés, visszafojtott lélegzet. Ez hozzájárul a narratíva intenzitásához, és emeli a sorozat élvezeti értékét.

Legtöbbször az egyes cselekményszálak apró részletei átvezetnek egy következő idősíkba, olyan hurkot alkotva, amelyet legtöbbször mi sem látunk előre. A nyomozóknak ennek ellenére, több évtizednyi távolságból egymást kellene segíteniük, és megfejteniük mikor változott meg előszőr a történelem menete, ami időhurkot generált.

A "Bodies" műfaji sokszínűsége miatt nehezen kategorizálható egyetlen műfajba, megjelennek benne a krimi, sci-fi és a dráma jellegzetességei is. Univerzális témái és megközelítései révén a sorozat széles nézői rétegekhez szól. Nem csupán a szavakkal bánik jól, hanem vizuális élményekkel is elvarázsol. A karakterek hiteles adaptálása, a lenyűgöző jelmezek és díszletek, valamint a korszakok hangulatához tökéletesen illeszkedő látványvilág együttesen alkotnak egy emlékezetes élményt, amelybe belemerülni kíván minden néző.